Keresés


Egy nap a Duna mentén

Egy kis hangulatjelentés...
Egy nap a Duna mentén

A fogadóban már reggel biciklis cipők kopogása hallatszik, szálláshelyünk reggeliző helyiségében ücsörgünk még. Mindig is oda voltam az osztrák reggelikért, az illatos és friss császárzsemlék, az ízletes felvágottak, házi lekvárok, főtt tojás és nem utolsósorban a kávé. Az egészen más, mint itthon... Hiába veszem meg ugyan azt a márkájú kávét, nem olyan...

Az ablakból rálátni a szeptemberi Dunára, reggeli pára lebeg még felette. Elegáns folyami hajók, úszó szállodák húznak minkét irányba, a kerékpárúton már gyülekeznek a drótszamaras vándorok.

 

-It's great! - hallom a szomszéd asztaltól- egy Dubaiban élő amerikai család már a narancslénél tart, két gyermekükkel érkeztek, miután az egyik ottani utazási irodában szereztek tudomást a Duna menti kerékpárútról, rögtön be is foglaltak.

- Eddig minden tökéletes, jók a szállások, kaptunk kerékpárokat, csomagjainkat is viszik helyettünk!

Előző nap a csodás schlögeni kanyarban bicikliztek, kicsit szemerkélt, de élvezték, Dubaiban egész évben nem hullott egy csepp eső sem.

 

A Duna menti kerékpárút Passau és Bécs közötti szakasza Európa legtöbbet látogatott kerékpáros útvonala, a Nr.1. A gazdag kultúra, az érintetlen természet, könnyű napi távok és elsőrangú infrastruktúra csábítja ide az évi kb. 300.000 biciklis turistát a világ minden tájáról, szinte népvándorlás szerű a mozgás ezen a kb. 360km-es túraútvonalon. Főszezonban, július-augusztusban a legnagyobb a nyüzsgés, érdemes előre foglalni erre az időszakra.

Egy nagy, holland rendszámú busz mögé akasztott hatalmas utánfutóból éppen a kerékpárokat pakolják le, 38 darabot!

- 45db biciklit tudunk biztonságosan és sérülésmentesen szállítani benne – mondja kissé torokhangú holland-németséggel a sofőr, amikor szünetet tart, hogy letörölje homlokáról az izzadságot. Igazi testes, magas homlokú, holland típus. - Minden évben jövünk úgy 6-8 busszal már vagy 10 éve. Akinek már lent a bringája, nézegeti, guminyomás, fékek, kis oldaltáska, rendben van-e és a rajtra vár. A többiek ide-oda szaladgálnak, hangosan évődnek a virító biciklis felsőikben.

Miután elporoltak, szerencsére egy kis nyugalom lett és magunkba szívtuk a Duna illatát és az egész tájat. Régen a nagymamám emlegette a Duna illatát – most már tudom miről beszélt, akkor még itthon is jó szagú volt a folyó vize, sőt, ittak is belőle, így mondta.

Kissé lejjebb, Ottensheimnél a kultúra és az építészet veszi át a főszerepet. A St. Agidius templomból orgonaszó hallatszik ki. A piactéren fakerekű kocsikon a régió házi sajtjai és tábla szalonnái pöffeszkednek. A holland csoport a főtéren, biciklire támaszkodva, az egyik színes épület előtt gyülekezik és hallgatja annak történetét. Egy öreg traktor is az utunkba kerül, napernyőket szállít a parton lévő kávézó teraszára, ahol bort is lehet kóstolni.

Ahogy szinte a teljes szakaszon, a folyó mindkét partján lehet biciklizni, úgy mondják itt, hogy északi és déli part (...mint a Balatonon). Nem mindegy azért, hogy melyiken megyünk, attól függ, hogy a következő szállásunk hol lesz. Vannak persze hidak is és speciális kerékpáros kompok segítve az átkelést a túlsó partra.

Linzben érjük utol az amerikai-dubai családot, hajtanak a belváros felé, ott vannak a látnivalók: Szentháromság szobor, öreg dóm, újabb dóm, városháza, Mozart-ház, stb stb. A hollandokat itt „begyűjtik” busszal viszik őket tovább – szegény sofőr izzadhat megint a 38 biciklivel. Sajnálhatják pedig, mert a Linz után rész élvezetes, egy régi gáton vezeti ki a sok biciklist, ahol – a kissé iparias külváros után újra a felső-ausztriai természet az úr.

Mauthausennél ismét nyüzsgőbbé válik az élet, a sokasodik a biciklis a vasárnap is nyitva tartó információs irodánál, ki ezt akar, ki azt, ki várostérképet, ki csak felmarkol néhány ingyenes prospektust.

Mauthausen és Grein között intenzív a hajóközlekedés. Mindig megcsodálom ezeket az úszó hoteleket, régi vágyam, az idén biztos kipróbálom – gondolom. Különösen hangulatos és kényelmes módja a Duna menti biciklizésnek, amikor nem kell a szállodákat keresgélni, mert végig a hajón lakunk és jön utánunk a folyón. Találkozunk az MS Theodor Körner-el is, a kb 60 kabinjával három szinten akkora, hogy a mellette áthúzó biciklis komp egy fedett dióhéjnak tetszik. Luxus szállás, kényelmes reggeli a hajó teraszán, aztán irány a bicikliúton 40-50km naponta, majd délután vissza a hajóra és élvezni a magas színvonalú szolgáltatásokat, némelyikük még medencével rendelkezik.

 

Ybbsben meg kell nézni a kerékpár múzeumot, nem szabad kihagyni az 1910-ben épített Dürrkopp Diana biciklit, karbid lámpával és parafa markolatával, vagy a háborús, harci veteránokat (Waffenrad!) Nézem, meglátom-e valahol az ismerős amerikai családot, de ők hamarabb elfáradtak, a gyerekek miatt is rövidebbre tervezték a napi etapot. Nem baj, ahogy ez most divatos, majd a közöségi portálon megkeressük egymást! Mint ahogy az olasz Mario-val, akivel a horvátországi Dugi Otok szigeten kerekeztünk együtt. Mert ilyenkor, biciklitúrázás közben az ember egész jó kis ismeretségeket köt, ez is a szépségei közé tartozik, és ez többszörösen elmondható a Dunáról, mert egy igazi multikulturális üdülőhely.

Ybbs-ben is zajlik az élet, vendéglők csalogatják a kitikkadtakat, 7-8 euróért turista menüt kapni, akkor a bécsi szelet, hogy lelóg a tányérról. A Kaiserschmarn, nos, annak soha nem tudok ellenállni. Csak nehogy baj legyen belőle, mert már este van. Egy jót kell aludni, pihenni, mert holnap jön a kedvencem: a Wachau!...

« Hírek, érdekességek...

Ez a weboldal az Ön kényelmes böngészésének érdekében cookie-kat használ. Elfogadom További információ